True love waits. Az igazi szeretet vár. Amerikában egész mozgalom épült erre a jelszóra. Biztosan te is hallottad már. Vagy talán úgy találkoztál vele, hogy „Ha szeret, akkor vár” (lányoknak címezve) vagy „Ha szereted vársz” (fiúknak címezve).
Meg kell vallanom, hogy ellenérzéseim vannak ezzel a mondattal kapcsolatban. Talán mert kissé klisés. Vagy mert nekem nem segítettek az ilyen jelmondatok annak idején. (Van, akinek igen?) Talán azért, mert könnyű félreérteni, és azt a következtetést levonni, hogy a szeretet és a vágy egymással szembenálló dolgok. A lányokhoz intézett „Ha szeret vár” mondattal pedig az a problémám, hogy azt sugallja, a szexet a fiúk akarják, a lányok csak az ő unszolásukra adják be a derekukat. (Az a lány, akit nem kell unszolni ezek szerint férfias?) Az sem mindegy, hogy „Ha szeret, akkor vár (a házasságig a szexszel)” vagy „Ha szeret, akkor megvár (téged, hogy készen állj)”. Az utóbbi egészen egyértelmű, na de az első…? Miért következik a szeretetből az önmegtartóztatás az esküvőig? Ez már nem magától értetődő.
Az ellenérzéseim ellenére mégis azt gondolom, hogy az a mondat, hogy „Az igazi szeretet vár” (a szexszel a házasságig) igaz. Csak én egy kicsit más oldalról közelítem meg.
A nagy szeretet-teszt
Legalább kétféleképpen lehet érteni ezt a mondatot. Az egyik értelmezés az, hogy az önmegtartóztatás a szeretet tesztje. És ez valamelyest igaz is. Az, hogy képes vagyok-e korlátozni magamat a másik érdekében valóban bizonyítéka lehet annak, hogy valójában mennyire értékelem a másik embert. Magától értetődő (remélem), hogy a kedvesem határainak a tisztelete, hogy nem erőltetek rá semmit, amit nem akar, hogy nem használom ki a magam kielégülése érdekében mind beletartozik a „szeretet” fogalmába. De mi a helyzet azzal, amikor mind a ketten akarjuk, mind a ketten készen állunk rá, hogy szerelmünket és összetartozásunkat a testünkkel is kifejezzük egymásnak? Mi van akkor, ha már tudjuk, hogy egymáséi leszünk, csak külső körülmények miatt kell várnunk az esküvővel? Mi a jelentősége az önmegtartóznatásnak ebben az esetben? Itt is a szeretet tesztje? És mi van akkor, ha lefeküdtünk egymással? Elbuktuk a tesztet? Akkor ezek szerint nem is szeretjük egymást eléggé? Akkor sem, ha később össze is házasodtunk? Valahogy billeg a logikája ennek az egésznek, nem? Pedig nem billeg, hanem tisztázásra, kifejtésre vár, mert sok minden ma már nem annyira egyértelmű, mint gondolnánk.
Mi az „igazi szeretet”?
Az első dolog, ami nem magától értetődő, hogy mit jelent az „igazi szeretet”. Ha ráguglizok, találok mindent a szentimentális és irreális elképzelésektől kezdve populáris pszichológián át a jól hangzó idézetekig. Most arra kérlek téged, aki ezt olvasod, hogy egy pillanatra állj meg és gondold át, hogy Te mit értesz „igazi szeretet” alatt! Akár fogj egy papírt és ceruzát vagy nyiss egy jegyzetet a telefonodon és írd is le! De ha nem is írod le, egy picit mindenképp állj meg és gondold át! (1Korintus 13 nem ér, kicsit több szellemi erőkifejtést kérek.)
Na, most hogy sikeresen átugrottad a feladatot és simán csak olvasol tovább (pirospont annak, aki tényleg megállt gondolkodni), nézzük meg, hogy mit mond a Biblia arról, hogy mi az „igazi szeretet”.
Nagyon tömör leszek. Az „igazi szeretet” Jézus.
De komolyan.
A Biblia azt írja, hogy Isten szeretet, mármint nem csak hogy Isten szeret, hanem hogy Isten = szeretet, és hogy az Isten ember iránti szeretete Jézusban testesült meg, tehát Jézus = szeretet. (1János 7, 12.; János 3, 16.)
A Biblia azt is kifejti, hogy pontosan milyen is ez a szeretet, legszebben és legbővebben a jól ismert 1 Korinthus 13-ban, amit most nem idézek (házi feladat elolvasni).
Most lehet, hogy ezt gondolod: „Köszi, de Jézus Isten volt, meg tökéletes, meg szent, én gyarló ember vagyok, tehát rám nem ugyanez a mérce vonatkozik.”
Rossz hírem van. Ezt írja Pál apostol:
„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk az ő testének.”
(Ef 5, 25-30.)
A nőknek pedig ezt:
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.”
(Ef 5, 22-24.)
Nekem ez nem úgy hangzik, mint „nem ugyanaz a mérce”. Az egy másik diskurzus témája, hogy a férfiakat miért szeretetre és a nőket miért tiszteletre szólítja fel Pál, a lényeg itt most nekünk az, hogy „ahogy Krisztus”. Nincs más mérce. Jézus a mérce. Ő az „igazi szeretet”.
Mission Impossible
Abban reménykedem, hogy ha kitartottál és elolvastad idáig, akkor mostanra már felmerült benned az a gondolat, hogy „De hát ez lehetetlen…”
Amikor a férjemmel az esküvőnkre készültünk, a jegyesoktatásra el kellett olvasnunk a „Nem jó az embernek egyedül” c. könyvet. Ez a könyv három részből áll, az első a házasság teológiájáról szól, a második a pszichológiájáról, a harmadik pedig egy szociológiai rész. Amikor elolvastam az első részt végig borzasztó nyomasztó érzésem volt, mert arra a következtetésre jutottam, hogy ha tényleg ez az Istennek kedves házasság, akkor jobb, ha bele sem kezdek, mert ez egy lehetetlen küldetés. Aztán a pszichológiás résznél fellélegeztem, onnantól kezdve már egészen emberi volt a dolog. Amit akkor még nem értettem pontosan, hogy a „lehetetlen” az egyetlen helyes és jó következtetés.
És akkor visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, az a legnagyobb problémám azzal, ha úgy tekintünk a házasság előtti önmegtartóztatásra, mint az „igazi szeretet” nagy tesztjére, hogy ezzel úgy teszünk, mintha az „igazi szeretet” olyasmi lenne, amivel mi rendelkezünk, amit már birtoklunk (vagy legalábbis kéne, elvárható lenne). Ha pedig így nézünk rá, szükségszerű, hogy az „igazi szeretet” mércéjét emberi szintre engedjük, aztán ahogy változnak az idők, változnak az erkölcsök, újra meg újra felülvizsgáljuk és engedjük lejjebb, ha kell. Mégsem várhatunk el egymástól olyasmit, ami lehetetlen… Nem igaz?
Nem teszt, hanem gyakorlóterep
A házasság előtti önmegtartóztatás (és még rengeteg más dolog egy párkapcsolatban) nem az „igazi szeretet” tesztje, hanem a gyakorlóterepe.
Lássuk be, nem „igazi” a szeretetünk. Nem szeretünk úgy, ahogy Jézus. Sőt, nagy a valószínűsége, hogy egyáltalán nem is tartjuk vonzónak azt a lehetőséget, hogy úgy szeressünk, mint Ő. Ez az emberi realitás. Pontosan ezért van szükségünk a Megváltásra. De még a megtért, megváltott keresztyén ember szeretete sem „igazi”, akkor most mi van? Az van, hogy az „igazi”, isteni szeretet a Szentlélek munkája nyomán, folyamatosan, lépésről lépésre csiszolódik ki bennünk, ha készek vagyunk ennek a munkának alávetni magunkat.
A szexualitás elképesztő hatékony eszköz a Szentlélek kezében, hogy ezt a csiszoló, megtisztító, megszentelő munkát elvégezze. A párkapcsolatod gyakorló terepe a szeretetnek, nem a vizsgája!
Isten azt kéri, hogy a szexuális kapcsolatot egy kizárólagos, elkötelezett, élethosszig tartó kapcsolatban (házasságban) éld meg. Elképzelhető, hogy nem érted miért. Természetesen nem érted, hiszen nem ez a magától értetődő számodra. Pont ez az, amit Isten meg szeretne változtatni. Ez az Ő képmás-helyreállító munkája, amit benned el szeretne végezni. Szeretné, ha értenéd az Ő logikáját. Ha látnád azt, amit Ő. Ha értetlenül állsz azelőtt, amit Ő kér, az egy tökéletes helyzet arra, hogy a Szentlélek elvégezzen az értelmedben egy átformáló munkát.
Elképzelhető, hogy bár érted az okokat, a vágyaid teljesen más irányba mutatnak. Ez sem meglepő egyáltalán, az embernek nem az az „alapbeállítása” hogy arra vágyjon, amire Isten, de Isten ezt is meg szeretné változtatni. Át szeretné formálni a vágyaidat. Meg szeretné szentelni őket. Meg szeretné gyógyítani azokat a sebeket, amelyek bebetonozták a vágyaidat a helytelen irányzékba és meg szeretné mutatni neked, hogy Őnála tényleg teljes öröm, szabadság és gyönyörűség van, és szeretné beállítani a vágyaidat a jó irányba. (Nem elvenni, hanem irányba állítani!) Amikor az Isten tervével ellentétes vágyaiddal küszködsz az egy tökéletes helyzet arra, hogy Isten szembesítsen azzal, hogy valójában hol van a szíved. Egy helyzet arra, hogy az Ő kezébe tedd magad és a Szentlélek vágyaidat átformáló, irányba állító erejéért könyörögj.
Mindez mély, őszinte imával, Isten elé borulással, igetanulmányozással, Neki átadott élettel történik.
Készen állsz arra, hogy a szexualitásod a megszentelődés, a hitben való érés terepe legyen? Akkor hagyj fel azzal, hogy bizonyítani akarod a szereted igaziságát, a tisztaságodat, az erkölcsösségedet Isten (és mások) előtt. Isten kegyelmének fényében belátni, hogy nem, nem vagyok sem tiszta, sem erkölcsös és a szeretetem sem igazi valójában felszabadító élmény. Felszabadít a növekedésre. Az elindulásra a valódi szentség felé.
Utóirat a házasoknak: Ez az esküvő után ugyanúgy érvényes. A házasság és a házasságon belüli szex továbbra is az igazi szeretet kimunkálásának eszköze Isten kezében. Még az is lehet, hogy intenzívebben, mint előtte.