„Ismerek egy párt a gyülekezetünkben, akik vártak a szexszel a házasságig és borzalmas lett a szexuális életük. Nem tudták feldolgozni azt, hogy éveken át elnyomták magukban a vágyaikat egymás felé. Pedig jártak terápiára, évekig imádkoztak, megpróbáltak mindent és nem történt semmi változás. Végül elváltak.”
„Egy barátom amióta az eszét tudja a saját neméhez vonzódik. Megtért, éveken keresztül könyörgött Istenhez, hogy szabadítsa meg a homoszexualitástól, az egész baráti köre könyörgött érte, még szabadító szolgálaton is volt, hogy levegyék róla a homoszexualitás szellemét, de nem használt semmit. Végül arra a következtetésre jutott, hogy Isten teremtette őt melegnek és ezért ez nem is lehet rossz. Párkapcsolatban él már egy éve és soha nem láttam őt még ennyire boldognak és kiteljesedettnek, mint most.”
„Nekem volt tapasztalatom több férfival is, mielőtt férjhez mentem. Volt köztük olyan, akivel a behatolásig sem sikerült eljutni, annyira nem passzoltunk össze. Egy másikkal pedig már az első alkalommal több orgazmusom is volt. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha az elején jó, abból lehet még jobb, de ha már az elején nem működik, akkor nincs az a gyakorlás, amivel normális szintre fel lehetne hozni. Amikor a férjemmel megismerkedtem nem voltam hajlandó a véletlenre bízni a kapcsolatunknak ezt a részét.”
Bizonyára mindannyian hallottunk már ehhez hasonló történeteket, amikor a keresztyénség szexszel kapcsolatos tanításáról beszélgettünk másokkal. És bizonyára mindannyian elgondolkodtunk már azon, hogy mit kezdjünk ezekkel a történetekkel. Fogjuk be a fülünket? Próbáljuk meg utólag, kívülről megmagyarázni a történteket, hogy a mi világnézetünket támassza alá, vagy legalábbis ne mondjon neki ellent? Tagadjuk, hogy „biztosan nem is úgy volt”? Vagy fogadjuk el feltétel nélkül és igazítsuk a szexről alkotott nézeteinket a tapasztalathoz? Esetleg értelmezzük újra a Bibliát?
Mit kezdjünk azzal, amikor a tapasztalat (másoké vagy a miénk) ellentmond a Biblia elveinek?
Nagyon fontos kérdés, és nem szabad csak úgy elmenni mellette! Küzdjünk egy kicsit meg vele, ne zárjuk rövidre egy könnyű és gyors válasszal, mert egyszer mindannyian találkozni fogunk ezzel a kérdéssel, akár saját magunk miatt, vagy valaki más miatt, akit szeretünk.
Van egy nagyon fontos igazság a tapasztalatainkkal kapcsolatban, amiről ritkán esik szó, pedig alapvető:
Tapasztalat soha nem létezik önmagában.
Az emberi elme folyamatosan magyarázatokat, értelmezést keres. Nem tudunk létezni értelmezés nélkül. Talán még nem figyeltél fel erre, egyszer próbáld meg megfigyelni magadon! Minden érzést, minden tapasztalatot, mindent, ami az érzékeinken keresztül eljut a belső világunkba bele helyezünk egy tágabb kontextusba és értelmet adunk neki. Általában azok a dolgok, amelyeket nem tudunk megmagyarázni meghökkentenek, szorongást okoznak, gondolkodásra késztetnek, majd amikor végre találunk valami megfelelő értelmezést, megnyugszunk és tovább lépünk.
A tapasztalataink soha nem léteznek önmagukban, mindig értelmezzük őket valahogy, valamilyen tágabb kontextus, történet alapján. Valószínűleg észre sem vesszük, ez a történet ugyanis olyan természetes a számunkra, mint a levegő, amit belélegzünk. Általában nem vagyunk tudatában, pedig alapvetően meghatározza az érzelmeinket és a döntéseinket is.
„Partnerfüggő”
Egyszer részt vettem egy társalgásban, ami a szexről szólt. Egy fiatal feleség elmondta, hogy neki nagyon nehéz szeretkezés közben a jelenre koncentrálni, állandóan mindenfelé jár a figyelme és ez jelentősen lerontja az élményt a számára. Feltette a kérdést, hogy volt-e már más is így és ha igen, hogyan oldotta meg. A jelenlévők túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy ez a probléma bizony „partnerfüggő”. Egyikük, egy negyvenes elvált hölgy elmesélte a saját tapasztalatát, hogy a férjével ez állandó problémája volt, a válás óta viszont több férfival is lefeküdt és azt tapasztalta, hogy vannak férfiak, akik „kellő mennyiségű ingert tudnak szolgáltatni” ahhoz, hogy ez ne legyen probléma, ezért az utóbbi időben már csak az „effélékkel” kezd.
Na most, amellett, hogy meglehetősen érzéketlen dolog egy friss feleség problémafelvetésére egyszerűen közölni, hogy ez bizony „partnerfüggő” (magyarul rosszul választottál, kisanyám, ezt jól megszívtad), nem gondolom, hogy igaz lenne. De hát ha ez a tapasztalat, akkor az eldönti a kérdést, nem? Nem.
Lehet, hogy úgy adta elő, hogy „Tapasztalatom szerint ez a dolog a partnertől függ”, de valójában ez nem tapasztalat, ez már értelmezés. A tapasztalat az, hogy
1.) a házassága alatt elégedetlen volt a szexuális életével
2.) később, más férfival volt olyan szexuális élménye, amellyel elégedett volt
Ennyi. Ez tapasztalat. Minden más már ennek a tapasztalatnak az értelmezése. És mivel az értelmezés attól függ, hogy milyen narratíva, történet alapján gondolkodunk, ezért ennek a tapasztalatnak millióféle értelmezése létezhet. Ezek közül némelyek ésszerűbbek, mások kevésbé.
„Történetfüggő”
A kontextusnak, a történetnek ami alapján a tapasztalatainkat értékeljük óriási jelentősége van. Az egyik kedvenc igém a Róma 12,2. pont erről szól:
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
(Róm 12,2.)
A „világhoz igazodni” azt jelenti, hogy a világ által nyújtott történet szerint értékelem a tapasztalataimat, eszerint hozom a döntéseimet és következésképpen ez határozza meg az érzelmeimet is. „Megújulni az értelmünk megújítása által” pedig azt jelenti, hogy az értelmezési keretem egyre inkább az Isten történetéhez kezd igazodni és csak amikor ebben az új kontextusban gondolkodom, akkor válok képessé arra, megítéljem, mi a jó és Istennek tetsző.
Olyan nincs, hogy „a tapasztalat ellentmond a Bibliának”. Olyan van, hogy „az a történet, amely alapján a tapasztalataimat értékelem ellentmond a Biblia történetének”. Nem tapasztalat áll szemben a Bibliával, hanem történet a történettel, értelmezés az értelmezéssel.
Amikor a szexről van szó, ez azt jelenti, hogy a szexuális tapasztalataimat az alapján értékelem, amit a szex szerepéről, céljáról, értelméről hiszek, illetve amilyen elképzeléseim és elvárásaim vannak a párkapcsolatommal és szexuális életemmel kapcsolatban. Egy sor olyan előfeltevés él bennünk ezen a területen, amellyel egyáltalán nem vagyunk tisztában, azt sem tudjuk honnan jöttek vagy miért hiszünk bennük, egyszerűen természetesnek és maguktól értetődőnek tűnnek. Csak olyankor kényszerülünk rá, hogy szembenézzünk velük, amikor valami nem úgy alakul, ahogy várnánk.
Értelmünk megújulása
Ez nem azt jelenti, hogy a problémáink bagatellek lennének. Egyáltalán nem. A fájdalom az fájdalom, a szenvedés az szenvedés, akkor is, amikor esetleg hamis következtetéseket vonunk le belőlük, vagy amikor hamis világképből fakadnak. Azt sem jelenti, hogy csak meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat és biztosan eltűnik a szenvedés. Sőt. Vannak olyan negatív érzelmek, amelyek éppen hogy a biblikus gondolkodásmódból fakadnak, anélkül nem is lennének. (Gondolj pl. a bűneink miatti szomorúságra.) Nagyon fontos, hogy részvéttel és együttérzéssel legyünk afelé, aki a fájdalmát megosztja, vagy éppen saját magunk felé, amikor szenvedést élünk meg. (Hiszen tudjuk, hogy Jézus is részvéttel és együttérzéssel van irántunk! Ld. Zsidók 4, 15-16.)
Azt viszont jelenti, hogy nem a tapasztalat a legfőbb tekintély. Nem a tapasztalat alakítja a történetet, hanem a történet magyarázza a tapasztalatot.
(És ez mindenképpen így van, maximum nem vagyunk tisztában azokkal a mélyen meghúzódó előfeltevésekkel és meggyőződésekkel, amelyeken keresztül mindent megszűrünk és amelyekhez mindent igazítunk.)
Amikor a tapasztalat és a Biblia látszólag összeütközésbe kerül, három választási lehetőségem van:
- Teljesen elvetem a Bibliát, mint érvényes igazságot.
- Újraértelmezem a Bibliát, hogy illeszkedjen ahhoz, amit a tapasztalataimból tanulságként levontam.
- Megvizsgálom, hogy a tapasztalatom értékelése összhangban van-e a Biblia történetével. Ha nem, akkor hozzáigazítom a gondolkodásmódomat a Bibliához.
Ez utóbbi az, amelyet Pál apostol az „értelmünk megújításának” nevez és ami a hitben való érésünk motorja. Ebből a szempontból jó, sőt kívánatos az, hogy így vagy úgy összeütközésbe kerüljünk az Igével, mert ez ad lehetőséget az Istenhez igazodásra.
Amikor valaki elmeséli a történetét és az abból levont tanulságokat, azzal általában arról a gondolkodásmódról is bizonyságot tesz, ami alapján a vele történteket értékeli. Elkerülhetetlenül értékeled a tapasztalataidat valami alapján. Mindenképp dolgozik benned egy történet, amely meg fogja határozni a gondolataidat, érzelmeidet és döntéseidet. A kérdés, hogy tisztában vagy-e vele, hogy mi ez a történet?
És hogy vajon igaz-e ez a történet?