Az alábbi cikk szerzője Dr. Juli Slattery, keresztyén pszichológus, írónő, előadó, az Authentic Intimacy nevű missziós szervezet vezetője.
Amikor a szexualitásról tartok előadást, próbálok időt szakítani arra, hogy a hallgatók anonim módon tehessenek fel kérdéseket. Nem számít, hogy kik alkotják a hallgatóságot, idősebbek vagy fialabbak, egyedülállók vagy házasok, egészen biztos lehetek benne, hogy kapok kérdést az önkielégítéssel kapcsolatban: Helytelen dolog maszturbálni? Mit mond róla a Biblia?
Sok keresztyén írt és beszélt már a témáról, néhányan komoly vitában állnak egymással. Ha szeretnéd tudni, hogy hogyan válaszoltam meg ezt a kérdést korábban, elolvashatod itt. Most viszont ahelyett, hogy a korábbi gondolataimat megismételném még egy bejegyzésben, inkább szeretnék bemutatni egy új nézőpontot.
Mi van akkor, ha már maga a kérdés is túlságosan szűklátókörű?
Észrevetted már a Bibliában, hogy amikor az emberek morális kérdést tettek fel Jézusnak, ő gyakran kitért előle és egy másik kérdést hozott fel? Nem azért tette ezt, mert nem tudta a választ. Azért tette, mert ismerte a kérdező szívét és fontosabbnak tartotta, hogy a szívekkel foglalkozzon, mint hogy a konkrét kérdezősködésre megfeleljen.
Ha ezt olvasod, jó esély van rá, hogy már olvastál más véleményeket is az önkielégítésről. Talán megvan a saját véleményed is. Szóval miért is vagy ennyire kíváncsi még egy véleményre ebben az ősrégi kérdésben, amit őszintén szólva még csak nem is említ a Biblia? Másképp szólva, mi a kérdés a kérdésed mögött?
Elképzelhető, hogy azt szeretnéd, valaki írjon egy blogbejegyzést, ami eltörli a szégyent, amit az önkielégítés miatt érzel.
Talán abban reménykedsz, hogy megerősítem azt a sejtésedet, hogy élvezetet okozni magadnak valóban szörnyű gyakorlat.
Az a gyanúm, hogy teljesen mindegy, hogy én mit írok az önkielégítésről, te nem leszel vele elégedett és tovább fogsz keresgélni a témában más vélemények után.
Ezért szeretném azt javasolni most neked, hogy tegyünk fel egy másik – szerintem egészségesebb – kérdést. Talán éppen azt a kérdést, amelyet Jézus is feltenne, amikor egy nő vagy férfi tőle kérne tanácsot a témában. Készen állsz?
Miért olyan fontos neked az önkielégítés?
Már régóta azt gyanítom, hogy az önkielégítés nem igazán keresztyén erkölcs kérdése, hanem sokkal inkább keresztyén érettség kérdése.
Amikor még éretlenek vagyunk az Istennel járásban, szabályokat keresünk. Csak mondd meg nekem, milyen messzire mehetek el a barátommal a testiségben? Használhatunk-e a férjemmel szexjátékokat a hálószobában? Helyes-e romantikus regényeket olvasnom? Talán panaszkodunk a keresztyén élet szabályaira, de ezzel egy időben még erősebben kapaszkodunk beléjük.
Az elmúlt 10 évben keresztyénekkel dolgoztam szexualitással kapcsolatos témákon, és azt látom, hogy rögeszméinkké váltak a szexszel kapcsolatos „szabályok”. Érvelünk azokkal kapcsolatban, amelyeket túl szeretetlennek tartunk és vitázunk a homályosnak tűnő határvonalakon. Pedig Jézus azért jött, hogy szabaddá tegyen, nem azért, hogy mi még inkább a szabályokra összpontosítsunk.
Pál apostol írja a Róma 6-ban, hogy azok, akik nem ismerik az Urat, a saját testi vágyaik rabjai. Nem szabadok arra, hogy azt válasszák, ami helyes, ezért szabályokra van szükségük és büntetésre, ha ezeket megszegik. Krisztus nélkül a bűntudat és szégyen kényszerít bennünket jó viselkedésre. De amikor Isten Lelke lakik bennünk, megnyílik a szemünk arra, hogy meglássuk a szabályokon túl a teljes képet. A „szeretet törvénye” szerint élünk Isten és az emberek iránt.
Barátom, ha ismered az Urat, végtelen szabadságod van abban, hogy hogyan gondozod a szexualitásodat. Válaszolhatsz a legtestiesebb kívánságaidra azzal, hogy megadod magad nekik, miközben teljes tudatában vagy ezeknek a döntéseknek a hosszútávú következményeivel, ami az Isten és ember közötti intimitás hiánya. Ugyanakkor úgy is dönthetsz, hogy a vágyaidat Isten irántad való szeretetének a fényében szemléled. Önkontrollt tanulsz, hogy „nem”-et tudj mondani annak, amit kívánsz, és ezzel „igen”-t mondhass valami nagyobb örömre, de nem félelemből, hanem bölcsességből. Érett keresztyénné válni nem csak arról szól, hogy memorizálod és betartod a szabályokat, hanem hogy megnyitod magadat Istennek, hogy Ő gyógyítson és átformáljon. Ahogy növekszel a Krisztussal járásban, a szabályok szükségtelenné válnak, hiszen idővel belsővé válik az Isten és az emberek iránti szeretet törvénye.
A keresztyéneknek szabadságuk van arra, hogy maszturbáljanak, épp úgy, ahogy egyéb más olyan dolgokra is, amelyek nem feltétlenül tükrözik Isten jóságát. Az Úrral való kapcsolatunk mélyülésével egyre inkább az Ő szexualitással kapcsolatos tervének teljessége felé kell, hogy mozduljunk.
Amíg benne ragadunk abban a kérdésben, hogy „Bűn-e az önkielégítés?”, addig sosem léphetünk tovább a szexuális teljesség sokkal nagyszerűbb víziója felé, amely segíthetne minket kinőni magát a kérdést.
Intimitásra lettél teremtve. Mély, maradandó kapcsolatra Istennel és emberekkel. Az önkielégítés egy ideiglenes módja annak, hogy megtapasztald a gyönyör és vigasztalás egy halvány csillanását, attól a valódi intimitástól mentesen, amelyre sóvárogsz. Olyan, mint a vattacukor, egy másodpercig édes, aztán cukros semmivé olvad. A gyermekeket vonzza a vattacukor. Ők még nem elég tapasztaltak ahhoz, hogy tudják, hogy a pompás, színes megjelenés csak szemfényvesztés. De a felnőttek tudják. Képzeld el, milyen lenne, ha számtalan blog arról vitatkozna, vajon mennyire érett és bölcs dolog vattacukrot enni. Ez már nem kérdés annak, aki tízévesnél idősebb.
Habár talán nem önmagában helytelen, az önkielégítés eredendően éretlen dolog. Mindannyian úgy kezdjük az Istennel járást, mint gyermekek, és ebbe beletartozik az is, ahogyan az Ő szexualitással kapcsolatos tervét felfogjuk, de nem szeretnénk örökké így is maradni. Mint Isten népe, lássunk most egy kicsit túl az eredeti kérdésen egészen a szívünk legbensőbb sóvárgásának mélyére. Megoldja az önkielégítés a magányosságodat? A szorongásodat? Az önutálatodat? Az önkielégítés a legjobb esetben is egy ideiglenes megoldás a kísértés legyőzésére. Vagy talán egy eszköz arra, hogy újra felfedezzük a biztonságos szexuális érintést és reakciót szexuális visszaélés után. De még így is, vajon mi a szexuális vágyódásunk forrása? És vajon mi lehetne tartósabb kielégítése annak a beteljesülésnek, amit keresel?
Ha a gyülekezeteink tele vannak erkölcsös, de éretlen keresztyénekkel, kudarcra vagyunk ítélve abban, hogy Isten dicsőségének teljességét vihessük a kapcsolatainkba.
Isten többre alkotott téged, mint hogy csupán egy listányi „ne tedd”-et kövess. Vágyakat kaptál tőle, köztük a szexuális vágyat, hogy tudassa veled: nem arra lettél teremtve, hogy elszigetelten élj. Arra lettél teremtve, hogy ismerjenek, hogy életet adj, és hogy megtapasztald az igaz egységet Jézus Krisztussal.
Mi lenne, ha mindazt az erőfeszítést, amit az iránt teszel, hogy megálld az önkielégítést, inkább afelé irányítanád, hogy kinőjed az önkielégítés iránti vágyat? Hadd ajánljam szeretettel, hogy ahelyett, hogy másokat kérdeznél arról, vajon bűn-e maszturbálni, inkább kérd meg Istent magát: „Uram, kérlek vezess engem, hogy megismerjem azt az intimitást, amelyre teremtettél.”
Dr. Juli Slattery, authenticintimacy.com