Feltételezem, hogy ezt a kérdést még nem sokan tették fel maguknak. Pedig érdemes. Hadd magyarázzam el, miért.
Korábban meglehetősen értetlenül álltam az Ószövetség menstruációval kapcsolatos törvényei előtt. Kicsit sértette a női érzékenységemet, hogy a teljesen természetes havi vérzést „tisztátalannak” bélyegzi, mintha valami bűnös dolog lenne. Hiszen Isten teremtette így a testemet és a vérzés a termékenységem jele, mi a rossz benne? Jobb híján a higiéniával magyaráztam magamnak, és jó darabig meg is nyugodtam azzal a válasszal, hogy többezer évvel ezelőtt egy pusztai nomád nép számára ezek a törvények egészségügyi védelemként szolgáltak, habár ők ezt még akkor nem érhették. Most már tudom, hogy a magyarázat ennél sokkal mélyebb és szebb.
Rituális törvények
Ha olvastad már Mózes harmadik könyvét (Léviták könyvét), biztosan találkoztál te is mai szemmel elég furcsa, tisztasággal kapcsolatos törvényekkel. Ezek azt határozzák meg, hogy – rituális értelemben – mi teszi tisztátalanná az embert. Ez a rituális tisztátalanság nem azt jelenti, hogy valaki bűnt követett el, hanem pusztán azt, hogy meghatározott ideig tisztátalannak számít, és tisztátalan állapotában nem vehet részt az istentiszteletben. Több más mellett a vér is olyasmi, ami tisztátalanná tesz.
Miért?
Ha megnézzük, minden, ami tisztátalanná teszi az embert a Léviták könyve alapján olyasmi, ami valahogyan a romlandósághoz, halandósághoz, halálhoz köthető. Vér, testnedvek, kiütések, holttest, penész, erjedés… Ezek az ószövetségi nép számára a romlást, halált jelképezték. (Néhány közülük a mi kultúránkban is hasonló, gondolj csak a halloween-i dekorációkra.) A halál a bűn következményeként jelent meg a világban és kizár a Szent Isten jelenlétéből. Isten maga az Élet, a halál nem érintkezik Vele. Ezt hivatott jelképezni a rituális tisztátalanság. Még egyszer: ez nem erkölcsi bűnösséget jelent, hanem jelképezi azt, hogy halandók vagyunk és Istentől, az Élettől elszakadva létezünk.
Ha elolvasod ezeket a törvényeket, feltűnhet, hogy olyan mindennapi dolgokat is felsorol, ami miatt a gyakorlatban lehetetlen, hogy valaki folyamatosan tiszta maradjon, nem kerülheti el azokat a dolgokat, amelyek tisztátalanná teszik. Ez sem véletlen: azt jelképezi, hogy aki emberként él ezen a földön elkerülhetetlenül beszennyeződik a bűnnel, lépten nyomon magán hordozza a halál jeleit.
A menstruációs vér
Mivel a kiömlő (testen kívüli) vér a halál, halandóság jelképe, ezért tesz rituálisan tisztátalanná a menstruációs vérzés a mózesi törvény szerint.
A havi vérzés is egy jelkép, emlékeztető minden hónapban, hogy halandó, Isten nélkül elveszett emberek vagyunk, akiknek megváltásra van szükségük.
Tulajdonképpen egy memento mori. Ha a vérzéshez még hozzáadjuk a többi (kinek kisebb, kinek meglehetősen megterhelő) kellemetlenséget, azt hiszem nem nehéz meglátni benne azt, amit jelképez: fájdalom, PMS, foltos ruhák és ágynemű, szégyen(lősség)… A mai fejlett feminin higiéniai termékek mellett kevesebbet érzékelünk ezekből, mint bármelyik korábban élt nőtársunk, de a világ sok, kevésbé fejlett pontján még mindig általános, hogy a lányok, nők kimaradnak az iskolából/munkából a menstruációs vérzés ideje alatt. Könnyen elérhető fájdalomcsillapítókkal legtöbbünknek talán sikerül elviselhetővé szelídíteni „azokat a napokat”, de sok nő számára még így is borzasztó szenvedéssel jár minden vérzés. Manapság főleg a feminista mozgalmaknak köszönhetően a menstruációról való beszéd is óriási változáson ment keresztül, szokás úgy emlegetni a vérzést, mint a „női szupererőt”, kampányok folynak a havi vérzés körüli tabuk felszámolásáért. Mindez nem baj, de bármennyi kampány, ingyen betét osztás és edukáció sem fogja teljesen eltörölni a tényt, hogy amíg nők vagyunk, méhünk van és működik a ciklusunk, a vérzésünk minimum kellemetlenségekkel, de az is előfordul, hogy komoly szenvedéssel is jár.
Menstruáció és szex
De a tisztasági törvényen kívül van itt még egy törvény, amely a Bibliában menstruációval kapcsolatos: a menstruáció alatti nemi élet szigorú tiltása. Számomra itt kezd a történet igazán izgalmas lenni. Amikor ennek a metaforikus értelme a fejemben összeállt, olyan izgatott lettem, hogy először is azonnal leírtam a naplómba, aztán elmondtam a férjemnek, majd felhívtam az egyik húgomat, majd még egy barátnőmet is, hogy elmeséljem nekik, micsoda felfedezést tettem. Mitől lettem ennyire izgatott?
A Tóra szerint egy házaspárnak a nő vérzése alatt tilos szeretkeznie. Azt fentebb már megbeszéltük, hogy a kiömlő vér a halál, halandóság és így közvetve a bűn jelenlétének, az Istentől való elszakadtságunknak a jelképe. A Biblia a Teremtéstől a Jelenések könyvéig végig metaforaként használja a házasságot és benne a szexuális kapcsolatot Istennek az emberrel való közösségére. Vagyis:
Az, hogy férj és feleség nem lehettek együtt intim közösségben a nő vérzése miatt, azt jelképezi, hogy ugyanígy lehetetlen nekünk, embereknek közösségben lennünk a Szent és Örök Istennel a bűn miatt.
A bűn kizár az Istennel való bensőséges kapcsolatból
Ezékiel próféta így ír egy helyen a könyvében:
„Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés. Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal.” (Ez 36, 16-18.)
Vajon a sokféle tisztátalanság közül miért a havi vérzést használja hasonlatként? Miért nem azt mondja, hogy „olyanná lett Izráel, mint a leprás”? Vagy „mint a penészes ruha”? Miért pont a menstruációs vérzéshez hasonlítja Izráel bűnét és tisztátalanságát?
Én nem vagyok bibliatudós, de nekem logikusnak tűnik, hogy azért, mert a havi vérzés kizárja az intim együttlét lehetőségét férj és feleség között a törvény szerint, és ez a törvény azt szimbolizálja, hogy az ember a bűne, erkölcsi tisztátalansága kizárja őt az Istennel való bensőséges kapcsolatból.
A fenti ige így folytatódik tovább:
„Majd én megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatot hoztatok rá közöttük. Majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – így szól az én Uram, az Úr –, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy én szent vagyok! Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ez 36, 23-27.)
Isten megígéri, hogy ő maga tisztítja meg a tisztátalan népet méghozzá azzal, hogy „tiszta vizet hint rájuk” és „új szívet” és az Ő Lelkét adja nekik. Mindjárt látjuk, hogy ez miért érdekes a téma szempontjából.
Zsidó hagyományok
A Tóra ennél többet nem ír a menstruációval kapcsolatos teendőkről, de a zsidó hagyomány később hozzátett még egy-két kiegészítést, amit az ortodox zsidók a mai napig tartanak, és a gyönyörű jelképessége miatt rám nagy hatással volt. Egy ortodox zsidó nő, miután letelt a vérzése miatti tisztátalanság ideje, elmegy a rituális fürdőbe, a mikvébe*, és ott a feje búbjáig alámerül a vízbe, ezzel tisztul meg rituális értelemben, és válik újra szabaddá arra, hogy a férjével együtt legyen. Keresztyének számára erről a megmerítkezésről azonnal be kell, hogy ugorjon a keresztség/bemerítkezés, amely pedig azt jelképezi, hogy Jézus vére megtisztított bennünket a bűneinkből. (Tulajdonképpen a bemerítkezés, mint szertartás történelmi előzményei között ott van ez a tisztulási rítus.)
És ezzel kész is a tökéletes párhuzam: a férj és a feleség nem lehetnek együtt a vérzés alatt, a vérzés után pedig a feleség elmegy, alámerül a fürdőben, ezzel jelképes értelemben megtisztul és így újra egyesülhetnek. Ugyanúgy, ahogy a bűn lehetetlenné teszi, hogy az ember Istennel közösségben legyen, de Jézus vére lemosta a bűnünket, ezzel lehetővé tette, hogy egységben legyünk Vele, a Vőlegénnyel, ha „megmosakszunk” ebben a vérben.
Az az ortodox zsidó házaspár, aki ezeket a szokásokat megtartja tulajdonképpen (tudtán kívül) minden hónapban eljátssza – mint egy misztériumjátékot – az evangéliumot!
Új Élet
És ahogy a férj és feleség egyesüléséből új élet születik, Jézus és az Egyház egységéből születik az Üdvösség, az Örök Élet.
Na, és mi az első jel, amiből egy nő megtudja, hogy várandós?
Pontosan.
Elmarad a vérzése.
Gyönyörű jelkép a testemben
Lehet, hogy van, aki nem érti a lelkesedésemet.
Mi olyan gyönyörű abban, hogy a vérzésem a bűnnek és halálnak a jelképe? És egyáltalán igazságos ez? Miért kell, hogy mi, nők kapjuk ezt a szerepet ebben a drámában? Miért miénk a vér, fájdalom és szenvedés?
Nos, ha csak ennyi lenne: vér, fájdalom és szenvedés, akkor tényleg nem lenne benne semmi gyönyörű. De ezzel a történet még nem teljes, mert Isten nem engedte, hogy a bűné és a halálé legyen az utolsó szó. Már tiniként is azért tudtam pozitívan tekinteni a menstruációmra, mert tudtam, hogy ez a termékenységemnek a jele. Annak a jele, hogy egyszer majd lehet kisbabám, és a méhem erre „gyakorol” minden hónapban. Isten történetében is ott van a reménység az Új Életre.
A havi vérzés, mint jelkép azért gyönyörű, mert igaz.
Igen, benne van a halál és a fájdalom, ahogyan benne van a minket körülvevő világ valóságában is. Ez megkerülhetetlen. Hiába csuknánk be a szemünket és szórnánk be rózsaszín csillámporral az egészet. De amennyire ez igaz, annyira igaz az is, hogy Jézus vérrel mosta le a vért, és bár lehetetlen lenne nekünk, tisztátalan, halandó embereknek, hogy közösségben legyünk vele, Ő élete árán mégis lehetővé tette és meghívott mindannyiunkat egy olyan lakodalomra, amelyet „szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett” (1Kor 2, 9.)
Mi lenne, ha mostantól ez jutna eszedbe minden hónapban „azokon a napokon”?
*https://zsido.com/mikve/