Amikor először olvastam az 1 Timóteus 4, 1-5-öt, ujjongani tudtam volna örömömben. Itt áll feketén fehéren, hogy Isten minden teremtménye jó és semmi sem elvetendő, méghozzá kifejezetten a házassággal kapcsolatban (is) mondja ezt az apostol, tehát itt áll a Bibliában szó szerint, hogy a szexualitás jó, nem elvetendő, hiszen Isten teremtménye! Felszabadító, és lelkesítő volt ez az ige. Ennek megfelelően aztán nagyon szívesen idéztem is. Pontosabban nagyon szívesen idéztem egy részét:
„Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele…”
1Timóteus 4, 4.
Ez viszont még csak a mondat első fele. Így folytatódik:
„…mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.”
1Timóteus 4, 5.
Na, ezt a részt legszívesebben kihúztam volna. Nem értettem. Most akkor jó Isten minden teremtménye, vagy sem? Mi az, hogy az ige és a könyörgés megszenteli? Miért kell megszentelni, ha jó? És milyen kegyes szöveg az, hogy ige és könyörgés? Olyan illúzióromboló, nem? Hát mégis hogyan lehet szex-pozitív üzenetet kihozni ebből, ha ott van a végén ez az ige és könyörgés meg megszentelés dolog… Őszintén nem értettem a mondat második felét, de különösebben nem is foglalkoztam vele.
Aztán az évek alatt a Szentlélek szép lassan rávezetett, hogy mit jelent és miért van ott a mondat második fele. A kulcs Isten „Nagy Története”.
A Nagy Történet
A Biblia több szerző által több ezer éven keresztül íródott, mégis egy nagy és egységes történetet mesél el, méghozzá Isten Nagy Történetét. Nem akarok nagyon mélyen belemenni, mert messzire vinne, de egy kis alapozás kell, hogy értsd, honnan is közelítem meg a fenti igét. (Ha bővebben érdekel, szívesen ajánlom többek között Craig G. Bartholomew és Michael Goheen A Nagy Történet c. könyvét.)
Ez a „Nagy történet” négy nagy „fejezetre” osztható:
- A TEREMTÉS, és ezzel kezdődően az édenkerti események
- A BŰNESET, majd ezt követően az Istentől való elszakadtság időszaka
- A MEGVÁLTÁS, majd ezzel kezdődően az Újszövetség kora
- Az ÚJJÁTEREMTÉS, és ezzel kezdődően Jézus Örök Királysága
Isten és ember
Ha Isten és ember kapcsolatát nézzük végig a „Nagy történet” alapján legkönnyebben az alábbi ábrával lehetne szemléltetni:
A Teremtéskor Isten és ember világa, a menny és a föld teljes egységben voltak. A bűneset megszüntette az egységet, bekövetkezett a szakadás. Amikor Isten kiválasztja népének Izráelt és úgy dönt, hogy közöttük lakik, a Mózesnek adott törvények az áldozatokkal, tiszta és tisztátalan dolgokkal kapcsolatban mind ennek a szakadásnak a valóságát tükrözik: Isten szent, az ember bűnös. Szent és bűnös nem érintkezhet egymással, hacsak… Hacsak nincs valami vagy valaki, akinek a vére lemossa a bűnt, megtisztítja a tisztátalant, hidat képez a Menny és a Föld között újra. Pontosan ez történt meg Jézusban, az egység viszont nem állt helyre azonnal és teljesen, hanem létrejött a „már igen és még nem” állapota, az, amit az ábrán az egymást metsző körökkel ábrázoltam. Ebben élünk ma: már van átfedés Isten és ember között a megváltott emberek életében, akikben a Szentlélek lakik, de az egység még nem teljes. A Biblia viszont megígéri, hogy lesz teljes egység. Lesz új teremtés, lesz „amint a mennyben, úgy a földön is”, lesz teljes egység újra Isten és ember között.
Szent vs. profán
Voltak és vannak olyan egyházi irányzatok, amelyek a keresztyén életet szent és profán területekre osztják fel. A Bibliának ez a „Nagy történet”-értelmezése azonban teljesen másképp áll hozzá. A fenti ábrán az Isten körét nevezhetnénk a szentnek és az ember körét a profánnak. Ez alapján a gondolkodás alapján Isten vágya, hogy a szent és a profán egybeolvadjon, vagyis inkább az, hogy a szent átitassa a profánt és megszentelje azt. Nem úgy tűnik el a különbség, hogy a szentet a profán szintjére rángatjuk le, hanem úgy, hogy az isteni világ átitatja, megszenteli az emberit és felemeli magához. Ez a Szentlélek munkájának a leírhatatlan csodája.
Szex a „Nagy Történet”-ben
Ez a felosztás az élet minden területére érvényes, a szexualitásra is.
- Isten jónak teremtette a szexet. Szentnek. Tisztának. Olyannak, ami az Ő jellemét teszi a világ számára láthatóvá, tapinthatóvá, átélhetővé. Olyannak, ami láthatóvá tesz valamit abból a titokból, ami Ő. (Teremtés)
- A szex azonban ugyanúgy eltorzult a bűneset következtében, mint az élet minden más területe. Az Istentől való elszakadtság miatt a szex az önzés, az élvhajhászat, a manipuláció, a hatalmaskodás, az erőszak, a kizsákmányolás, a fájdalom, az egyenlőtlenség, az öncélú élvezet, a bálványimádás és a kielégületlenség terepe lett. (Bűneset)
- Hogyan lehetne újra jó és újra szent? Hogyan mondhatja ezek után Pál apostol, hogy „Isten minden teremtménye jó és semmi sem elvetendő”, beleértve a szexet is? Úgy, hogy Jézus engesztelő áldozata lehetővé tette az Istennel való egységet újra, és akiben a Szentlélek él, abban létrejött a metszet a szent és a profán között. A Szentléleknek van hatalma rá, hogy megszentelje a szexualitást, megtisztítsa és felemelje oda, ahol az eredeti helye volt. Van hatalma rá, hogy újra „jó”-vá tegye azt, ami eltört. (Megváltás)
Ige és könyörgés
És melyek a Szentlélek eszközei ebben a munkában? A Biblia és az imádság. Az ige és a könyörgés. Ez az a két eszköz, amelyen keresztül Isten egyre inkább az Övéhez igazítja a mi gondolkodásmódunkat, mélyíti a szeretetünket, átformálja a vágyainkat, kicseréli a motivációinkat, vigasztal, megelégít, betölt és egyre több és több területét itatja át az életünknek, így a metszet a két kör között egyre növekszik és növekszik, mígnem majd azon a napon, amikor szemtől szemben állunk a Megváltónkkal egészen átfedésbe kerül.
Ezért mondja Pál apostol, hogy nem elvetendő Isten egyetlen teremtménye sem, mert az ige és a könyörgés megszenteli. Mert bár eltörött, Isten nem dobja ki, hanem gyengéden a kezébe veszi és helyreállítja.
Melyik fejezetben rekedtél meg?
Én úgy látom, hogy nagyon sok szenvedés fakad abból, amikor keresztyénekként megrekedünk a „Nagy történet” valamelyik fejezetében.
Az egyik ilyen, amikor valaki a „Bűneset” fejezetben reked meg. Az ilyen ember kizárólag a megtörtséget látja a szexualitásban és foggal-körömmel ragaszkodik a szabályokhoz, törvényekhez, mert ennek a „veszélyes és pusztító erőnek”, a szexualitásnak gátat kell szabni, különben elszabadul a pokol. Ebben a gondolkodásmódban a szex nem jó, hanem inkább egy szükséges rossz, a szaporodáshoz elengedhetetlen, a férfiak tesztoszterongőzös kívánságainak levezetése miatt szükséges, de valójában az egész velejéig romlott. A bűnre nincs megoldás, maximum menedzselni lehet, és ennek a „bűnmenedzsmentnek” az eszközei a szabályok.
A legnagyobb gond ezzel a gondolkodásmóddal, hogy úgy tesz, mintha Jézus nem halt volna meg. Mintha a megváltás meg sem történt volna. Mintha még mindig az Ószövetségben lennénk. Vagy ha meg is halt Jézus a lelkünk üdvéért, azzal már nem számol, hogy a Szentlélek megszentelő ereje a testünkre, sőt a vágyainkra is kihatással lehet.
A másik megrekedés ennek az előzőnek egy természetes ellenreakciója. Amikor újra felfedezzük a szex teremtésből fakadó értékét és szépségét, nagy a kísértés, hogy meg is rekedjünk itt, a „Teremtés” fejezetben. Örömmel fedezzük fel, hogy Isten a szexet jónak teremtette, a testet örömre teremtette, izgalommal olvassuk az Énekek Énekét és más olyan igehelyeket, amelyek mind arról szólnak, hogy a szex Isten gyönyörű ajándéka, amelyet arra kaptunk, hogy élvezzük! Felszabadító és lelkesítő ez a gondolat, főleg a sok évszázadnyi prüdéria után. Na de mi a gond vele? Miért mondom, hogy ez is megrekedés?
Azért, mert nem számol a valósággal. Attól, hogy becsukjuk a szemünket, a „Bűneset” fejezet még megtörtént és a bűn létezik. Rengeteg szenvedés forrása lehet, amikor valaki nincsen tisztában azzal, hogy a bűn elkerülhetetlenül érinti az élete minden egyes területét, szükségszerűen a szexet, szexualitást is. Ha csak annyi az üzenet, hogy „a szex jó”, akkor mégis mivel magyarázzuk a szenvedéseinket ezen a területen? Mivel magyarázzuk a függőségeinket, az eltorzult kívánságainkat, az önmagunkkal való küszködéseinket, a betöltetlen vágyainkat? Ebből a feszültségből aztán rosszabbnál rosszabb „megoldások” születnek, amelyek csak tovább mélyítik a szenvedést. Az egyetlen jó megoldás az, hogy tudatában vagyunk az egész történetnek és annak, hogy ez a történet a testünkre, a szexualitásra, a szexre is kihat.
A teljes kép
A „Nagy történet” fejezetei benne vannak abban, amit Pál apostol ír Timóteusnak. Először is azzal kezdi, hogy vannak, akik képmutató, hamis tanításokat hirdetnek, tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét. Vajon mire hivatkozva teszik ez? Ezt nem írja Pál, de nekem valószínűnek tűnik, hogy a „bűnmenedzsment”, esetleg Isten jóindulatának elnyerése lehet a célja az ilyen tiltásoknak. Az ilyen tanítók meg vannak rekedve a „Bűneset” fejezetben, nem számolnak a megváltással és nem ismerik a Szentlelket. Pál apostol viszont azzal érvel ellenük, hogy először is rámutat a teremtmények teremtésből fakadó értékére, majd pedig a megváltás és megszentelődés helyreállító folyamatára. Habár tapasztalataink szerint az emberek visszaélnek Isten ajándékaival (Bűneset), azok mégis jók és nem elvetendők, mert
1. Isten teremtette őket és Isten teremtményei jók (Teremtés)
2. Isten helyre is állítja őket az igén és az imádságon keresztül (Megváltás)
Jó hír
Ez jó hír!
Ez azt jelenti, hogy nem kell, hogy a kívánságaim rabja legyek! Hogy még az olyan bűnök is, amelyekről azt gondoltam, hogy a részem, hogy „én ilyen vagyok” Isten kezében átformálódhat és megszentelődhet! Ez azt jelenti, hogy van remény arra, hogy a testem Istent dicsőítő templommá legyen! Van remény arra, hogy Isten jellemét sugározzák a tetteim! Ez azt jelenti, hogy azzá a képmássá lehetek, akinek Isten eredetileg teremtett! Hogy képes lehetek jól és igazán szeretni a testemmel! Hogy akármilyen „csomaggal” is rendelkezem a szex területén, mégis megtapasztalhatjuk a legteljesebb örömet és gyönyört, amelyet Isten ezen az ajándékon keresztül nekünk szánt! Hogy a frusztráció, kielégületlenség, küszködés a Szentlélek kezében vigasztalássá, megelégedettséggé, békességgé alakulhat!
Jó hír, mert hiába jó a szex, ha én önerőmből nem tudok jól élni vele. De nem is kell, hogy önerőmből próbálkozzak, hiszen van egy Megváltó Jézusom, aki az Ő Szentlelkével az Ő szaván (ige) és a Vele töltött időn (imádság) keresztül megtisztít, megszentel, helyreállít. Kegyelemmel, türelmesen, lépésről lépésre.
kiemelt kép forrása: Jonathan Borba, Unsplash