Hodász András coming outolt.
Rengeteg gondolat kavarog bennem.
Interjút is adott. A riporter durván belekérdezett a mélyébe. Alázta Andrást. Ő pedig hagyta.
Fáj a szívem érte! Érzek valamit abból a mélységes fájdalomból, amin átmehetett már, és talán most is átmegy. Hogy hagyta magát így ízekre szedni egy interjúban.
Az interjúban elhangzott kérdések és válaszok ihlették az alábbi sorokat.
Melegnek születni?
A saját nemhez vonzódás nem veleszületettség kérdése. Jelenlegi tudásunk szerint, nincs meleggén. Nincs olyan, hogy ha ez vagy az a génszakaszod van, akkor meleg vagy leszbikus leszel. Ezt nem én mondom, hanem az eddigi legátfogóbb kutatás, amely 2019-ben 500000 ember genomját vizsgálva arra jutott, hogy nincsen egy vagy több olyan gén, amely biztosítja, hogy valaki homoszexuális legyen. 5 olyan DNS szakasz van a genomban, amelyek hajlamosíthatnak azonos nemű vonzalom kialakulására. Ezeknek a szakaszoknak a jelenléte mellett sem tudják viszont megmondani, hogy az illető milyen szexuális orientációjú lesz később.
Az, hogy kihez vonzódok szexuálisan, hihetetlen bonyolult, nem egyértelműen leírható folyamat, melynek része az ember genetikája, hormonháztartása, az a pszicho-szociális közeg, amiben felnő.
A szexuális orientáció kialakulása egy folyamat
Az „amióta az eszemet tudom, meleg vagyok” mondat valós élményen alapulhat. A nemi identitásunk 1-4 éves korunk körül alapozódik meg, tehát ekkor döbben rá az egyén, hogy jé, én fiú vagyok, én pedig lány. Ez egy olyan korai életszakasz, ami előttre nem sokan emlékszünk. Ha a nemi identitás kialakulásában valami zavar van, akkor bizonytalanná válhat az egyén abban, hogy ki is ő. „Fiú vagyok-e igazán, lány vagyok-e igazán?” Ezek nem feltétlen tudatos folyamatok, de ettől még zajlanak.
A családi rendszerben rengeteg olyan tényező lehet, ami egy gyermek nemi identitásásának alakulását megzavarhatja. Az apáknak kulcsszerepe van ebben is. Ha nincs jelen az apa a családban, vagy például bántalmazó, vagy rideg, vagy elérhetetlen, akkor nem biztos, hogy lehet azonosulni vele és a fiú-léttel. Ugyanígy megnehezítheti az azonosulást egy hihetetlen domináns anya és egy papucs apa. Fiúknál és lányoknál másképp, de mindkét nemre hatással van. Ha pedig idegen marad számomra a fiúk világa, nem érzem magam közéjük tartozónak, nincsenek azonos nemű barátaim, akkor nem ismerem őket. Misztérium maradhat a fiúk világa. És nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy azt erotizáljuk, ami ismeretlen számunkra. Ha idegen a fiúk világa, ez marad izgalmas. Ezt fogom keresni, mert nem ismerem, hogy milyen.
A saját nemhez vonzódás kialakulásának nem ez az egyetlen útja, nem is célom itt minden lehetséges út felvázolása. Az viszont igen, hogy lássuk, mindenféle szexuális vonzalom kialakulása folyamat, nem így születünk. Ahogy a nemi identitásunk sem veleszületett, mert meg kell fogannia 1-4 éves korban a gondolatnak az agyunkban, hogy lám, én lány vagy én fiú vagyok, ugyanígy a szexuális orientáció, a nemi identitásra épülve kialakul, és nem veleszületett adottság. (Ha belegondolunk, logikailag lehetetlen, hogy a nemi identitás is veleszületett legyen, és a szexuális orientáció is. Ha mindkettő veleszületett lenne, akkor mi a helyzet például Elliot Page-el, aki korábban Ellen Page-ként, nőként leszbikus volt. Ha veleszületett a szexuális orientációja, tehát leszbikus, és az is, hogy nőből transz férfi lett, akkor transz férfiként heteró lett a szexuális orientációja? Vagy mégis változott?)
Léteznek „meleg személyek”?
Éppen ezért, nincsenek homoszexuális emberek… Várj, várj, várj! Mit mondtál?
Igen, vannak olyan emberek, akik saját nemükkel kapcsolatban szexuális vonzalmat élnek át. Vannak olyan emberek, akik a saját nemükből valóval élnek szexuális életet. Tudjuk viszont, hogy a szexuális vonzalom nem kőbevésett dolog. Nem veleszületett, hanem kialakul, életünk során változhat, sőt nagyon gyakran változik is.
Az, hogy kihez vonzódok szexuálisan, nem az identitásom alapja, hanem valami, amit átélek. Ez egy tapasztalatom, ami rengeteg mindent meghatároz, a legmélyebben, azonban nem definiál, hogy ki is vagyok. Ez persze Freud óta abszurdumnak tűnhet. Freud óta hiszünk ugyanis abban, hogy a szexualitásunk valami olyasmi, ami legmélyebben meghatároz minket. Valami, ami identitás kérdés. Ez vagyok. Heteró vagyok, meleg vagyok.
A keresztyén identitás
Jézus, azt mondta, hogy néven szólított juhok vagyunk, akiket a Pásztor nevén szólít. A Biblia első könyvének első fejezetében leírtak alapján pedig Isten képmásai vagyunk. Férfiak és nők. Képmások. Ez az identitásunk alapja. Valami, ami nem változik, ami nem függ attól, hogy bio-pszicho-szociálisan egészségesen fejlődtünk-e (mert egyikünk sem teljesen). Képmás vagyok, istenképmás, ha pedig hiszem és vallom, hogy Jézus feltámadt a halálból, akkor néven szólított is vagyok. Azáltal, aki engem legmélyebben ismer.
A kereszténység nem arra hívja az embereket, hogy legyenek heterók, hanem, hogy ismerjék meg azt, aki identitásuk alapja. Nem arra hív Jézus, hogy egy kicsit megjobbítson, hanem arra, hogy a halálból életet adjon.
Van úgy, hogy a szexuális vonzalom megváltozik, és van úgy, hogy nem. Ahogy András is átélte, voltak, körülötte, akik azonos nemű vonzalom után heteró házasságban élnek ma. És van ő, aki, bár vágyott rá, nem változott meg, hogy kihez vonzódik. A keresztyén üzenet nem a „melegek kigyógyításáról” szól, amit a riporter többször emleget. Arról a jó hírről szól, hogy nem a szexuális vonzalmaid határozzák meg, hogy ki vagy. Nem ez az identitásod alapja.
A döntés joga
Ha nem veleszületett dologról van szó, miért ne dönthetné el valaki, hogy szeretne változni? Mondjuk, ahogy András is elmondta: fordultak hozzá apák és anyák is. Miért ne dönthetne egy házas ember úgy, hogy neki fontosabb a családja, mint a szexuális vonzalmai? Ha elvetjük a változás lehetőségét, akkor megszabjuk embereknek, hogy mit szabad érezni, és mit nem. Csak azt szabad érezni, hogy comming out-olni akarok, mert ez vagyok legbelül? Vagy szabad úgy érezni, hogy igen, érzek vonzalmat a saját nemem iránt, de ezt nem akarom, mert nem jó nekem. És változni akarok.
A saját nem iránti vonzalom legtöbbször nem döntés kérdése. Az viszont, hogy valaki kiéli-e a vágyát, és a saját neméből valókkal szexuális kapcsolatot folytat-e, vagy ilyen életformát választ-e, az viszont döntés kérdése.
Elfojtott vágyak?
Minden kultúrában vannak elfogadott és nem elfogadott vágyak. Az ókorban például az agresszióra való vágyat elfogadott volt kiélni. Ma a saját nem iránti szexuális vágyakat elfogadott, sőt támogatott dolog megélni, viszont az agresszió legkisebb formája is társadalmilag elítélt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem akkor vagyunk szabadok, ha minden létező vágyunkat kiéljük, megéljük, hanem akkor, ha tudjuk, hogy mi az, ami a javunkra van, és mi az, ami nem. Hiába érez mondjuk legtöbb férfi szexuális vágyat több nő iránt is, házasként úgy dönt, hogy nem éli ki a poligám vágyait. A keresztény szexuális etika szerint élő egyedülálló is úgy dönt, hogy nem él szexuális életet a házasságig. A keresztyénség nem pécézi ki a saját nemükhöz vonzódó embereket, hanem minden keresztényt szent szexualitásra hív.
A Biblia tanítása egyértelmű, Isten a szexuális életet egy férfi és egy nő életre szóló szövetségében képezeli el. És ebbe nem fér bele sem a pornográfia, sem a házasság előtti szex, sem a házasságtörés, sem az azonos neműek közötti szexuális élet. Mivel mindannyian bűnösként jöttünk erre a világra, és egyikünk sem tökéletesen tiszta, mindannyian megváltásra szorulunk, szexuális vágyaink pedig helyes irányba állításra. Akár házasság előtt, akár házasságban, akár egyedülállóként.
A keresztény szexuáletika nem bűnközpontúan közelíti meg az azonos neműek közötti szexuális vonzalmat, hanem reményközpontúan. Arra hív mindannyiunkat, hogy felismerjük, hogy vannak olyan vágyaink, amelyek nem tesznek jót nekünk. Van, aki jobban ismer minket saját magunknál. És nem Freud-nak hívják. Igenis vannak olyan vágyak, amiket nem kell kiélnünk, új emberként szabadságunk van nemet mondani rájuk. Nem, nem biztos, hogy megváltoznak a vágyak. Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Viszont erőt kapunk bárminek az elhordozására.
Melegházasság?
A férfi-nő közötti házasságkötés jogi szabályozása elsősorban a gyerekeket védi. Az állam a születendő állampolgárok miatt érdekelt a házasságkötések kérdésében, és dolga nem az, hogy két ember romantikus érzelmeit egy papírral megerősítse, hanem hogy biztosítsa a leendő állampolgárai számára a felnövekedéshez a lehető legideálisabb környezetet. Ez pedig a gyermek számára a biológiai szüleivel való életet jelenti. Ennek biztosítására eddig még nem találtak jobb intézményt, mint a férfi-nő házasságot. A szociológusok szinte teljesen egyetértenek abban, hogy a gyereket hátrányosan éri, ha egyik vagy másik biológiai szülőjét mellőznie kell, legyen ez válás, halál vagy örökbeadás miatt.
Ezt a tudást, mintha elfelejtenénk, amikor azonos nemű párokról van szó. Pedig itt minden esetben mellőzi a gyermek az egyik biológiai szülőjét. A gyermeknek nem pusztán szeretetre, hanem apai és anyai szeretetre van szüksége.
Van persze bőven olyan eset, amikor a gyermek egyik vagy másik biológiai szülője nélkül él. Az örökbefogadás ilyen például. Ilyenkor a gyerekek szükségére válaszul, megkeresik a számára lehető legmegfelelőbb szülőt. A kérdés nem az, hogy két azonos nemű szülő tudja-e szeretni a gyereket, mert tudja, hanem hogy a gyereknek ilyenkor a biológiai szülei elvesztésén kívül az apaság és anyaság adta különböző előnyöktől is le kell mondania.
Azt is tudjuk, hogy azokban az országokban, ahol engedélyezik az ún. melegházasságot, mindenhol azonnal felvirágzik a mesterséges megtermékenyítés-biznisz, és megugrik a sperma és petesejtdonorok és béranyák által létrehozott gyerekek száma. Itt pedig már nem arról van szó csupán, hogy keressük meg a gyerek számára legmegfelelőbb szülőt, hanem hogy elégítsük ki az azonos nemű párok gyerek iránti vágyát akár olyan áron is, hogy létrehozunk embereket, akiket eleve megfosztunk egyik biológiai szülőjüktől, valamint az apai és anyai nevelés különbözőségéből fakadó előnyöktől. Ilyenkor a felnőttek vágyai fontosabbak a gyerekek szükségeinél. (Ez igaz a melegházasságra és igaz a „no fault divorce” eseteire is.)
Helyezzük hát a gyerekek természetes jogait a saját vágyaink elé!
Igazság vs. szeretet?
Amikor odavitték a házasságtörésen kapott asszonyt Jézushoz nem ezt mondta:
„Nekem jogom van megkövezni téged, kezdem is!”
De nem is ezt:
„Minden rendben van, semmi gond, éld ki a vágyaidat! Csak folytassátok, amit elkezdtetek!”
Hanem ezt mondta:
„Én sem ítéllek el téged. Menj el, és többé ne vétkezz!” (Jn 8, 11.)
Az igazság szeretet nélkül fegyver, ami látványosan öl. A szeretet igazság nélkül cukorszirup, ami hosszú távon szintén megfoszt az élettől. Az igazi elfogadás: kimondani az igazságot szeretetben. Jézus szerette annyira az asszonyt, hogy nem hagyta meg abban, amiben volt.
„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8, 32.)
Képek forrása: Stanley Dai, Unsplash; Stavrialena Gontzou,Unsplash