Pál apostol az első korinthusi levél 7. fejezetében azt tanácsolja a hajadonoknak, hogy jobb, ha nem mennek férjhez a „küszöbön álló megpróbáltatások” miatt, mert „az idő rövidre szabott”.
„A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott.” (1Kor 7,25-28.)
Mai bibliaolvasó embereknek meghökkentőek lehetnek ezek a szavak és erősen hozzájárulnak Pál apostol feltételezett „házasságellenes” imázsához.
Vajon miért mondta ezt az apostol? Mit értett alatta? Az alábbiakban Szabados Ádám teológus tanulmányát foglalom össze, amely ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni:
- Milyen „küszöbön álló megpróbáltatásra” gondolt Pál?
- Mit jelent az, hogy „az idő rövidre szabott”?
- Hogyan kapcsolódik össze ez a két gondolat?
A megpróbáltatás: A világvége vagy aktuális nehézség?
Sokan úgy értelmezik Pál szavait, hogy az apostol biztos volt benne: Jézus még az ő életében visszatér, és emiatt nem látta érdemesnek a házasságot. Ha ez igaz, akkor Pál tévedett (nem is kicsit!), hiszen Jézus visszatérése még mindig nem következett be, és azok a hajadonok, akik az ő tanácsára maradtak pártában, bizony alaposan pórul jártak.
Szabados Ádám azonban rámutat, hogy Pál nem feltétlenül a világvégére gondolt. A „megpróbáltatás” egy Kr. u. 51-ben bekövetkezett súlyos éhínségre is utalhat, amely Korinthusban is nagy nehézségeket okozott. Ha ez így van, akkor Pál inkább gyakorlati megfontolásból javasolta a házasság kerülését: egy ilyen időszakban egyedül könnyebb boldogulni, mint ha az embernek még éhes gyermekszájakról is gondoskodnia kellene.
Hiszen ne felejtsük el, Pál korában a házasság elsődlegesen a családalapításról szólt és nem az egyéni romantikus beteljesülésről! Agyermekvállalás és a házasság nem vált el egymástól úgy, mint a mai gondolkodásban.
Az idő rövidre szabott: Eszkatológia vagy életszemlélet?
Az eszkatológia a teológiának a világ végével és az emberi történelem végső eseményeivel foglalkozó része. Ez magában foglalja a halál utáni élet kérdését, a végítéletet, Krisztus második eljövetelét és Isten országának beteljesedését. Az eszkatológia arról szól, hogy mi lesz a végső sorsunk.
A „rövidre szabott idő” kifejezést sokan Pál eszkatológiai várakozásának bizonyítékaként értelmezik, vagyis hogy Pál szerint a világ vége emberi mértékkel is közel van. A tanulmány azonban rámutat: a „kairosz” (idő) itt nem időtartamot jelent, hanem inkább egy adott korszakot. Pál nem azt mondja, hogy kevés idő maradt hátra, hanem azt, hogy Jézus halálával és feltámadásával az időnek egy új fejezete indult el, egy új korszak, amelyben Isten országának beteljesedése belátható közelségbe került. Biztosan tudhatjuk, hogy ez a jelen világ minden dolgával együtt el fog múlni, ezért többé már nem vagyunk már hozzá kötve.
Ez azt jelenti, hogy Pál újfajta életszemléletre buzdítja a gyülekezetet: éljenek abban a tudatban, hogy a jelenlegi körülmények nem állandók. A házasság, a bánat, az öröm, a vásárlás mind ideiglenes dolgok. A keresztény ember szabad mindezektől, mert nem e világ mulandó rendjéhez kötődik, hanem Isten országához.
Hát nem Isten rendelte a házasságot?
„Nem életellenes egy ilyen tanács?” – teszi fel a kérdést Szabados Ádám. – „Nem az a helyes, ha a lányok férjhez mennek? Nem Isten alkotta a házasságot a teremtés kezdetén? Nem az a világ rendje, hogy a férfiak és a nők egymásba szeressenek, elkötelezzék magukat egymás felé, gyermekeket szüljenek, dolgozzanak, vásároljanak, örüljenek egymásnak, és ha kell, gyászoljanak? De igen, ez ennek a világnak a rendje. Ez az a keret (σχῆμα), amelybe Isten az embereket helyezte. Pál nem is ellenzi ezt, normális helyzetben szerinte is ez a normális. De – és itt érvényesül az apostol eszkatológiai perspektívája – a világ jelenlegi formája (σχῆμα) elmúlóban van (παράγει), és a hívők már látják, hogy mi jön utána!”
Vonatkozik-e ez ránk ma?
A világ azóta is folyamatosan változik és különböző „küszöbön álló megpróbáltatások” jelentkeznek. Változik a házasság és a párkapcsolati kultúra is. Sokszor nehéz jót mondani az ellentétek között: kényszerű egyedülállók, elköteleződni képtelenek, elöregedő társadalmak, túlnépesedés, túlzott jólét, háborúk, járványok, gazdasági nehézségek… Aztán ott vannak a válások, a szexuális orientáció és nemi identitás kérdése, sebzettségek és megtörtség a szexualitásunkban…
Vajon mit mondana ma Pál? Talán ugyanazt:
„Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik.” (1Kor 7,29-31.)
Házasságban élsz? Ez a világ elmúlik.
Egyedülálló vagy? Ez a világ elmúlik.
Gyermekeket nevelsz? Ez a világ elmúlik.
Nincs gyermeked? Ez a világ elmúlik.
Amiben vagy, az az ajándékod mára, élj vele úgy, hogy tudod: a Nagy Finálé karnyújtásnyira van és annyira biztos, hogy szabad lehetsz ennek a mulandó világnak a kereteitől és szokásaitól, de nem önkényesen, hanem azért, hogy már most Isten országáért élj. Nem kell, hogy úgy érezd, hogy a körülmények miatt lemaradsz valamiről, hiszen a végső beteljesülés nem ettől a világtól és az itt tapasztaltaktól függ.
Olvasd el a teljes tanulmányt:
Szabados Ádám: „Az idő rövidre szabott” Exegetikai megjegyzések az 1Kor 7,25-31-hez.
A kiemelt kép forrása: Gerhard Reus, Unsplash